2018.01.24. Szamosi Judit

A test, mint hordozó

Testünk folyamatosan reagál a külső hatásokra, így minden pillanatban változik. Egy komplex térkép, amelyről élettörténetünk leolvasható. Vannak egészen apró, belső változások, és vannak külsők, amelyek egyedivé, egyénivé formálják testünket életünk során. Fontos kérdés azonban, hogy ezeket a változásokat hogyan észleljük, illetve milyen érzéseket keltenek bennünk? Cikkünkben ezeket a kérdéseket járjuk körül.

Testünk egy élő organizmus, mely folyamatosan kapcsolatban áll a külvilággal, így folyamatosan változik is. A külső változásait talán könnyebb megfigyelni, azonban a számunkra láthatatlan, szinte alig észlelhető belső változások is történnek velünk. Ha belegondolunk, valójában minden lélegzetvételünkkel új impulzusokat kapunk, miközben új sejtek milliói képződnek és pusztulnak el minden pillanatban. Testi folyamataink részét képzik érzelmeink is; megnövelhetik pulzusunkat, felgyorsíthatják légzésünket, vagy hosszabb távon, stressz formájában akár tartós hormonális változásokat is generálhatnak (van der Kolk, 2009). Ezek a testi élmények az évek során elraktározódnak bennünk és formálnak minket.

Ha közelebbről tekintünk ezekre a változásokra, testérzetekre, sokat tanulhatunk testünktől.

Testünkhöz kapcsolódó élményeink már egészen korai életéveinkben meghatározzák későbbi viszonyainkat. A pszichológiában Melanie Klein, Margareth Mahler nevéhez köthető tárgykapcsolat elmélet foglalkozik a korai évek élményeinek hatásával (Carver és Scheier, 2006; Fonagy és Target, 2005). Az elmélet szerint 3 éves korig gondozóinkkal való kapcsolatunk alapvetően meghatározza későbbi viszonyainkat, érzelmeinket énünkkel, testünkkel és a körülöttünk lévőkkel. Ebben a korai időszakban a bizalom élménye testélmény formájában, alapvető benyomásként rögzül bennünk. Ez egy öntudatra ébredési folyamat, amelyben saját testünk felismerése meghatározó pont. Melanie Klein szerint az én és a külvilág elkülönítésének képessége a mozgásfejlődéssel esik egy időbe. Ennek során elkülönítjük énünket a külvilágtól és felismerjük saját testünket. Donald Winnicott, aki szintén a tárgykapcsolat elméletekkel dolgozott, azt mondja, hogy az éntudat a szenzomotoros egység átélésének képességével együtt történik. Szerinte a valódi énélmény akkor jöhet létre, ha más személyek is vannak körülöttünk, akik interakciók során segítenek nekünk az énélmény létrehozásában. Ez azt jelenti, hogy az éntudatunk akkor alakul ki, amikor elkezdünk interakcióba lépni a külső világgal és felismerjük, hogy mi tartozik hozzánk és mi a külvilághoz.

Jelenbeli interperszonális kapcsolatainkban az ehhez az időszakhoz kötődő múltbeli események tükröződnek.

Az önismereti munka, a testtel való ismerkedés alkalmat adhat arra, hogy ezekhez az alapvető érzelmi és testi élményekhez visszatérjünk. A  múltbeli élmények feldolgozása a non-verbális terápiás munkák során önmagunk megfigyelésén keresztül, illetve másokhoz való kapcsolódásaink alapján történik (Gray, 2001).

Az önismereti munka során testünk tanítónkká válhat, amely segíthet megismerni érzelmeinket.

A Testidő a táncterápiás irányzatokhoz hasonlóan a mozgáson keresztül, a non-verbális térben a testtel való ismerkedés, ráhangolódás, a test jelzéseinek való mélyebb ismeretével, valamint a személyközi kapcsolatok élményvilágával dolgozik. Hangsúlyt kapnak azok a gyakorlatok és mozgásfolyamatok, amik a testtel való kapcsolat mélyítésére koncentrálnak. Azzal, hogy mozgásunkat inkább megfigyelni igyekszünk, mintsem irányítani, érzelmeinket egy új perspektívából ismerhetjük meg. A gyakorlatokkal a cselekvő, kognitív üzemmódból kilépve mindinkább teret adhatunk érzékelő énünknek, kapcsolatot építünk ki másokkal érintésben, közelségben vagy éppen távolságban. Lehetőséget adunk arra, hogy érzelmeinket mélyebben éljük meg a csoportalkalmak során. A verbális megosztókörökben ezen élmények tudatosításával haladunk a személyes élettörténetünkhöz kapcsolódó felismerések és a változás lehetőségének irányába. 

Szőke Janka írása

Szerkesztette: Szamosi Judit

A cikkben használt képek Kiss Klára és Szekeres Laura munkái

Irodalmi hivatkozások

Carver, C.S., & Scheier, M.F. (2006). Személyiségpszichológia. Budapest: Osiris.

Fonagy, P. & Target, M. (2005). Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében. Budapest: Gondolat-Infonia.

Gray, A.E.L. (2001). The Body Remembers: Dance/Movement Therapy with an Adult Survivor of Torture. American Journal of Dance Therapy23: 29. https://doi.org/10.1023/A:1010780306585

van der Kolk, B.A. (2009). The Body Keeps the Score: Memory and the Evolving Psychobiology of Posttraumatic Stress. Harvard Review of Psychiatry, 1(5), 253-265. http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.3109/10673229409017088

Aktuális programjaink