Még levegőt!
Személyes gondolatok a Testidő Légzés Flow workshopról (2016.05.23-34)
Ilyés Lénárd / színész
Nem tudom, ki hogy van vele, de én átlagosan körülbelül 6 vagy 7 projektet futtatok egyszerre. Mindig nagy a kapkodás, néha már azt sem tudom, éppen mi a legsürgetőbb, mit is kellene csinálnom következőnek. Jól esik néha megállni, és elgondolkozni az életen úgy általában.
Levegőt venni egy picit…
Erre kiváló lehetőséggel volt a hétvégi Légzés & Flow workshop. Korábban is nagy hatással voltak rám Judit által szervezett táncos eseményeknek kreatív és közösségformáló ereje, de ez az új irány, amit az utóbbi években vett, egészen meglepett. Az új tréning egyszerre felcsigázott és kellemesen elringatott.
Ezen a két napon minden gondolatunk a levegő körül járt, minden feladat erre irányult. Levegő. Az a jó fajta. Ami a hónod alá szegődik, hogy felkapjon és elrepítsen.
Képzelj el egy helyet, ahol pár jól behelyezett instrukciónak köszönhetően úgy tudsz magadban elmélyülni és megnyugodni, hogy közben folyamatosan jelen vagy a térben. Képzelj el egy helyet, ahol úgy irányítják a belső folyamataidat, hogy közben senki nem értékel vagy ítélkezik fölötted.
Ez a tréning szemérmetlenül mély betekintést ad önmagadba úgy, hogy közben folyamatosan biztonságot érzel. Kifejezetten szerencsés találkozás ez, ahol elveszted a jól megszokott szerepeid, és egészen inspiráló találkozásokban lehet részed.
Ahogy végigpörgetem az agyamban emlékeim filmjét, a tréninggel kapcsolatban ott marad pár igen erős tartalmú filmkocka. Mint például az a törékeny pillanat, amikor úgy próbálunk mozogni a térben, hogy közben folyamatos felelőssége van mindenkinek: pár levegőbe röpített lufinak tilos leesnie. Így lesz egy gyerekes játéknak induló gyakorlatból egy megható jelenet, áthatva gondoskodó természetünk teljes felelősségével. Szabadjára engeded energiáidat, miközben mindvégig vigyázol arra, hogy valami esendő, valami törékeny, mint egy lufi, le ne essen. Ez a gyakorlat egyszerre csinált belőlem játszadozó gyereket, és figyelmes felnőttet. Egyszerre építője és játékosa vagyok saját játszóteremnek.
Aztán ott vannak a találkozások. Amikor például egy számodra addig teljesen ismeretlen emberrel kapcsolódtam össze a gerincünk mentén. Zsigeri gyakorlat. Olyan mozdulatokat generált bennem, amik egy idő után már nem is az enyéim voltak… Ezek már egy másik emberrel összekapcsolt központmetszet közös teremtményei.
Rajz a tréningnapok végén. Ez már egészen szubjektív bekezdés, persze hogy is lehetne egy ilyen tréningről objektíven nyilatkozni. Tehát rajz. Jómagam 15 éve, a középiskolai súlyos rajzórai kudarcaim óta nem alkotok kézzel semmi vizuálisat. A legkevésbé sem gondoltam volna, hogy egy mozgástréning végén ez lesz a levezető gyakorlat. Pedig ez lesz. Én lepődöm meg a legjobban, mennyivel mások ezek a rajzok, mint a középiskolában. Szerintem nem az évek múlása miatt. Az érzelmi feltöltöttség miatt.
Ez a tréning megmutatja, hogyan tudod kicsit feloldani a gátlásaidat, hogy olyat alkoss, ami tényleg rólad és az érzéseidről szól. Akkor is, ha ez mozgás. Akkor is, ha ez rajz.
A lényeg ugyanis ugyanaz: a teremtő állapot megtalálása. Amint erre rátalálsz, hirtelen minden jobban működik. Ehhez pedig nem kell más, csak le kell lassítanod a tested idejét, venned 3 nagy levegőt, és…
De a többiről már a következő Testidő tréningen 🙂